Menyasszörnyecskék

Hogyan ismerjünk fel egy kis szörnyecskét? Vannak jellemző vonásaik? Kezelhetőek?

Hajajjjj, ennyi kérdés egyszerre, és erre mind válaszolni is kell.

Hogyan ismerjük fel kis szörnyünket? Sehogy! Semmi külső jele nincs. Királylányos tekintet nem feltétel, hisz többsége csak királylánynak hiszi magát. Sokan vannak, akiktől elfogadható lenne eme viselkedési mód, hisz oly módban nevelkedtek, hogy szinte elvárás lenne. Na, de sajnos azok esnek eme betegségbe, akik messze esnek királylányos jellemtől, szépségtől és tehetősségtől.

Egy nap, amikor Én viselhetem a koronát és Jaj nektek pórnép! Tündér leszek, ti meg az én kis lepkéim! Én öltöztetlek kis koszorúslánykáim, jaaaj de szépek leszünk! No, de ne feledd, a legszebb csakis én lehetek!

Na, de félre a tréfát! Vegyük komolyra a szót. Az tapasztalatom, hogy akik valójában tényleg megtehetnék, hogy a világ minden kellékét megvegyék és elvárják a néptől, hogy körülugrálják, azok nem teszik. Talán intelligencia is. Az intelligens én azt súgja, hogy nem kell arra a napra felborítani a világ rendjét és maradjunk ugyan azok a kis emberkék, akik voltunk. Házasodni készülök és nem koronázás veszi kezdetét.

Soha nem feledem a saját kis esküvőm, amikor páran megjegyezték: Nem vagyok egy szokványos menyasszony. Azzal jellemeztek, hogy nem teszem-veszem magam, hanem jó kedvűen újjongok férjem sváb-zsidó táncán, amit máig emleget a nép, mert annyira felejthetetlen volt!

Akkor még, naívan, azt hittem ez a normális. Talán joggal gondltam, hogy a szertartás nem nekem szól, mert a többi unva várja a vacsorát, így fogjuk rövidre. Nem éreztem központban magam és nem éreztem, hogy bárkinek is meg kell feleljek, vagy mutogatnom kellene azt ami van (vagy ép nincs). Szelíden és kedvesen kínáljak mindenkit és házigazda módjára járjak el.

Hát, erre pár évvel később azzal szembesülök, hogy tévesen gondoltam azt, amit! Vagyis az esküvő a menyasszonynak szól és minden róla szól. Öröm anyák már nem a vendégeknek való csomagolással foglalkoznak (ez már megszűnőben van, mindenki lakjon jól ott helyszínen és, ha lehet egyenek keveset, hogy másnap a család tarthasson morzsa partit!), hanem mulatnak. A menyasszony mulat, vagyis mindenki őt mulattassa!

A szervezés? Álmodjunk, álmodjunk és álmodjunk.... Álmodjuk meg a Világot! Csoda szép öntött vas csillárokat díszítsünk, mert az nem díszes. Faragott fából készült bársonyos párnázott székeket, ha lehet rejtsük el székszoknyával és annyi díszítést tegyünk az asztalra, hogy a hús már oda se férjen!

Koszorúslányaim, kéretik sok pénzt áldozni a ruhára, a megálmodott ruhára és ne tessék kibukni rajta! Tessenek úgy kinézni, ahogyan azt a menyasszony kívánja, egyéniséget elhagyni, tessék elcsúnyulni! Ohhh és azon se akadjunk ki, ha az individuumnak innen kezdve nincs szerepe! Kis alattvalókká váltunk. Bólógató kis spánieleket testesítünk meg!

Ezek e a szörnyecskék senkit nem vesznek figyelembe és semmit nem néznek. Konvenciókat, ha kell eltörlik, anyóst kiaakasztják, a férjből már itt papucs vállik. Az eladók falra másznak a dekoratőrök meg dörzsölik a markukat.

Tehát, kedves kis társadalom, ezt mi hoztuk létre. Bólogatunk és szelíden nézzük, ahogy eltörik az esküvő valós értékeit....